Hvar sziget

A titokzatos barlangokban még mindíg hallani a Küklopsz és Odüsszeusz harcának viszhangját. A be nem avatottak azt gondolnák, hogy ezek csak cseppek amelyek évszázadokon át rabolják a szikladarabkájkat a barlang sötétjében. Ezen a szigeten a múlt több mozzanatban fedezhető fel, mintha minden vendégnek azt a történetet mondaná, amelyet hallani kíván. Az ősi sziget mindent látott, tapasztalt, elbírt, feljegyzett. A történelem arra tanít, hogy hibáinkat ne ismételjük. A történelmet nem hallgatják meg, nem fogják fel és nem respektálják eléggé. Hvár szigete egy történelem. A történelem itt otthonra talált, saját kikötőjében. Hvár történelmére büszke, megragadja vele az embereket. Emléket őriz minden apró sarkában, lakóinak bölcs elbeszélkéseivel és gazdag hagyományaival.

Több mint hétezer éve gázolja emberi láb a sziget útait. Az első szigetlakók emlékét talán még csak a Küklopsz barlangja őrzi. Az illireket, az első ismert lakosokat a hegyekbe szorították a görög tengerészek és kolonizálók Krisztus előtt négyszáz évvel. Kykládi szigetek délkeletre a régi Aténától, Parosz szigete, merész és elszánt emberek, hajók és tenger. Legelőször ismert Égei tengeri partok, majd út az ismeretlenbe a mediterránon, a Jóni tengeri partoknál , Odüsszeusz nyomán, a mai Hvárig. Nem tudom miért álltak itt meg, csak sejtem, hogy a sziget szépségétől babonázodtak meg. Régi otthonukat újra cserélték, nevükkel és megadásukkal megőrzték emlékeiket, felemelve a magányban Pharosz kolóniát. Azóta is létezik ez a város. Ma ez a Sztári Grád, de lehet, hogy holnap ismét Fárosz.

Nemrég eredményesen véget ért a Fárosz-Párosz-Fárosz expedíció , amellyel az emlékezés hajója kétezer év után ajándékokkal haza ért görögországba, szőlővesszővel, hogy elültesse Pároszon. Száz hajó úszott be a kikötőbe ahol már tömeg várt rájuk és felújították régi köteleket, ezután pedig Hvárnak hajóztak. A Párosziak hamarosan ismét-az elődök útjain-kétezer évvel később-Sztári Grád felé fognak hajózni, amelynek nevét ismét-lakói kívánságára-Fároszra változtatják. Habár Hvárnak szláv, horvát bélyege van, habár a mai lakosok már nem igen hordozzák a görög gyökerek elemeit, egy örökös tisztelet azok iránt akik előttünk éltek itt, akik valamit megőriztek és meghagytak nekünk, arra késztet bennünket, hogy megemlékezzünk róluk, hogy ne feledjük őket.

A Phárosz településen kívül, amely független polisz volt, a szigeten voltak még más aglomerációk, amelyek közül legexponáltabb település a Dimosz volt a mai Hvár város helyén. A görög idők után a rómaiak jöttek ide, majd egy letisztázatlan mikrotörténelmi időszak következik a szlávok előtt. Kalózok harácsolta k a szigeten a hetedik évszázadtól majdnem háromszáztíz évig. Ebben az időben teljesen elszlávosodott a lakosság, így Hvár horvát szigetté vált névben, kultúrában és nyelvben is. Az első évezred után a mlettek, bizánciak, Napólen és az Osztrák-magyar monarchia váltják egymást. A viharos és gazdag történelem multikulturális nyomokat hagyott amely különlegességet ad a sziget emléki hagyatékainak.

A szigetenek meghökkentő a szép természeti adottsága és mediterrán vonzalma . Habár a szépség fogalma tisztán belső, intím dolog, amelyre minden ember lelkének szüksége van, létezik egy univerzális, kimondhatatlan tiszta szépség, amely előtt meghajolunk, magunkba szívjuk, hogy legalább egy pillanatra magunkévá tegyük.

Akik szeretik és tisztelik Hvárt a világ tíz legszebb szigete közé sorolják. Mi akik szeretjük, nem vagyunk mérvadók szépségét vitatni. Lehorgonyzott, mint valami hajó a Középdalmát szigetes part szívében. Hvár városától délnyugatra, a messzi keleti romantikus Szutyurjeig, amely közel a partoknál, mely Biokovóra és Rilityre néz, egyik leghosszabb út húzódik az adriai szigetek közül. Az út mellett csodálatos tájak fekszenek, amelyek szépségébe csak a nemrégi erdőtűz mart bele, de nem tette kevésbé vonzóvá. 626 méter magasságig emelkedett az égbe Szent Miklós és hegycsúcsa őrzi a neretvai, korcsulai, viszi és hvári tengerszorost. A Szent Mikulás emlékére-a tengerészek védőszentje-Matul Ivanity a 15. században templomot építtetett a csúcson. Matija Ivanity aza felkelő, akivel a nép a nemesség ellen kelt fel. Egy egész évszázad volt szükséges ahhoz, hogy megtudják hogyan sikerült a népnek és Matijának kiharcolni az osztálykiegyenlítést.

A szőlő és levendula szigete. Míg a szőlő jó borral áldotta meg a többi szigetet, a levendula itt nagy gyógyhatással rendelkezik. A csodálatos olaj illata a gyermekkori kőházak szobáira emlékeztet. A levendula Hvár lelke. A levendula Hvár.

A korszerű Hvár a tengerészet szokásain nőtt, jóval kevésbé exponáltan a híres, nyugati szomszédjánál, névtelen hősök több tíz órát is tudtak hajózni-az emberi kéznek és tenyérnek-messzi partokig. Ma a szigeti vizi térségben hedonisztikusan, pihenés képpen, álmodozva hajóznak mind kevésbé a létfenntartás miatt, gyakran a partok igazi szépségének megleléséért.

Minden adriai szigeti mikrovilág kebléből egyedi tehetségűek, képességűek is kirepültek, kiket kortársaik nem értettek meg. A közösségekben az ilyenek csodálkozásnak, meg nem értésnek és nevetségnek voltak kitéve. Ezért ezek nem jutottak kifejezésre a többiek nyomása alól. Hvár a történelem során igazi kulturális oázis volt. Műépítészet, színházi művészet, hagyomány és kultúra, írók, költők, festők. Ezt a szigetet a halászok és földművelők hordozták hátukon, sok híres, becsületes és büszke enber származik innen.

A vendégek szeretik ezt a szigetet. Sajátjuknak tekintik, egy közel álló hazájuknak tekintik. Mint a mágnes, huzza őket vissza, önakaratból egy nyelvben tarka, gazdag, boldog, ünnepélyes közösség tagjaivá válva. Az élet folytatódik, derűsen, szépen az Adria legnaposabb részén.