
Hvar sziget
A titokzatos
barlangokban még mindíg hallani a Küklopsz és Odüsszeusz harcának viszhangját.
A be nem avatottak azt gondolnák, hogy ezek csak cseppek amelyek évszázadokon
át rabolják a szikladarabkájkat a barlang sötétjében. Ezen a szigeten a múlt
több mozzanatban fedezhető fel, mintha minden vendégnek azt a történetet
mondaná, amelyet hallani kíván. Az ősi sziget mindent látott, tapasztalt,
elbírt, feljegyzett. A történelem arra tanít, hogy hibáinkat ne ismételjük. A
történelmet nem hallgatják meg, nem fogják fel és nem respektálják eléggé. Hvár
szigete egy történelem. A történelem itt otthonra talált, saját kikötőjében.
Hvár történelmére büszke, megragadja vele az embereket. Emléket őriz minden
apró sarkában, lakóinak bölcs elbeszélkéseivel és gazdag hagyományaival.
Több mint
hétezer éve gázolja emberi láb a sziget útait. Az első szigetlakók emlékét
talán még csak a Küklopsz barlangja őrzi. Az illireket, az első ismert
lakosokat a hegyekbe szorították a görög tengerészek és kolonizálók Krisztus
előtt négyszáz évvel. Kykládi szigetek délkeletre a régi Aténától, Parosz
szigete, merész és elszánt emberek, hajók és tenger. Legelőször ismert Égei
tengeri partok, majd út az ismeretlenbe a mediterránon, a Jóni tengeri
partoknál , Odüsszeusz nyomán, a mai Hvárig. Nem tudom miért álltak itt meg,
csak sejtem, hogy a sziget szépségétől babonázodtak meg. Régi otthonukat újra cserélték,
nevükkel és megadásukkal megőrzték emlékeiket, felemelve a magányban Pharosz
kolóniát. Azóta is létezik ez a város. Ma ez a Sztári Grád, de lehet, hogy
holnap ismét Fárosz.
Nemrég
eredményesen véget ért a Fárosz-Párosz-Fárosz expedíció , amellyel az emlékezés
hajója kétezer év után ajándékokkal haza ért görögországba, szőlővesszővel,
hogy elültesse Pároszon. Száz hajó úszott be a kikötőbe ahol már tömeg várt
rájuk és felújították régi köteleket, ezután pedig Hvárnak hajóztak. A
Párosziak hamarosan ismét-az elődök útjain-kétezer évvel később-Sztári Grád
felé fognak hajózni, amelynek nevét ismét-lakói kívánságára-Fároszra
változtatják. Habár Hvárnak szláv, horvát bélyege van, habár a mai lakosok már nem
igen hordozzák a görög gyökerek elemeit, egy örökös tisztelet azok iránt akik
előttünk éltek itt, akik valamit megőriztek és meghagytak nekünk, arra késztet
bennünket, hogy megemlékezzünk róluk, hogy ne feledjük őket.
A Phárosz
településen kívül, amely független polisz volt, a szigeten voltak még más
aglomerációk, amelyek közül legexponáltabb település a Dimosz volt a mai Hvár
város helyén. A görög idők után a rómaiak jöttek ide, majd egy letisztázatlan
mikrotörténelmi időszak következik a szlávok előtt. Kalózok harácsolta k a
szigeten a hetedik évszázadtól majdnem háromszáztíz évig. Ebben az időben
teljesen elszlávosodott a lakosság, így Hvár horvát szigetté vált névben,
kultúrában és nyelvben is. Az első évezred után a mlettek, bizánciak, Napólen
és az Osztrák-magyar monarchia váltják egymást. A viharos és gazdag történelem
multikulturális nyomokat hagyott amely különlegességet ad a sziget emléki
hagyatékainak.
A szigetenek
meghökkentő a szép természeti adottsága és mediterrán vonzalma . Habár a
szépség fogalma tisztán belső, intím dolog, amelyre minden ember lelkének
szüksége van, létezik egy univerzális, kimondhatatlan tiszta szépség, amely
előtt meghajolunk, magunkba szívjuk, hogy legalább egy pillanatra magunkévá
tegyük.
Akik szeretik
és tisztelik Hvárt a világ tíz legszebb szigete közé sorolják. Mi akik
szeretjük, nem vagyunk mérvadók szépségét vitatni. Lehorgonyzott, mint valami
hajó a Középdalmát szigetes part szívében. Hvár városától délnyugatra, a messzi
keleti romantikus Szutyurjeig, amely közel a partoknál, mely Biokovóra és
Rilityre néz, egyik leghosszabb út húzódik az adriai szigetek közül. Az út
mellett csodálatos tájak fekszenek, amelyek szépségébe csak a nemrégi erdőtűz
mart bele, de nem tette kevésbé vonzóvá. 626 méter magasságig emelkedett az
égbe Szent Miklós és hegycsúcsa őrzi a neretvai, korcsulai, viszi és hvári
tengerszorost. A Szent Mikulás emlékére-a tengerészek védőszentje-Matul Ivanity
a 15. században templomot építtetett a csúcson. Matija Ivanity aza felkelő,
akivel a nép a nemesség ellen kelt fel. Egy egész évszázad volt szükséges
ahhoz, hogy megtudják hogyan sikerült a népnek és Matijának kiharcolni az
osztálykiegyenlítést.
A szőlő és
levendula szigete. Míg a szőlő jó borral áldotta meg a többi szigetet, a
levendula itt nagy gyógyhatással rendelkezik. A csodálatos olaj illata a
gyermekkori kőházak szobáira emlékeztet. A levendula Hvár lelke. A levendula
Hvár.
A korszerű Hvár
a tengerészet szokásain nőtt, jóval kevésbé exponáltan a híres, nyugati
szomszédjánál, névtelen hősök több tíz órát is tudtak hajózni-az emberi kéznek
és tenyérnek-messzi partokig. Ma a szigeti vizi térségben hedonisztikusan,
pihenés képpen, álmodozva hajóznak mind kevésbé a létfenntartás miatt, gyakran
a partok igazi szépségének megleléséért.
Minden adriai
szigeti mikrovilág kebléből egyedi tehetségűek, képességűek is kirepültek,
kiket kortársaik nem értettek meg. A közösségekben az ilyenek csodálkozásnak,
meg nem értésnek és nevetségnek voltak kitéve. Ezért ezek nem jutottak
kifejezésre a többiek nyomása alól. Hvár a történelem során igazi kulturális
oázis volt. Műépítészet, színházi művészet, hagyomány és kultúra, írók, költők,
festők. Ezt a szigetet a halászok és földművelők hordozták hátukon, sok híres,
becsületes és büszke enber származik innen.
A vendégek
szeretik ezt a szigetet. Sajátjuknak tekintik, egy közel álló hazájuknak
tekintik. Mint a mágnes, huzza őket vissza, önakaratból egy nyelvben tarka,
gazdag, boldog, ünnepélyes közösség tagjaivá válva. Az élet folytatódik,
derűsen, szépen az Adria legnaposabb részén.